Isztambul te csoda (new)

avagy: még egy kicsit akarok

igen, ez nehéz volt téged megközelíteni. büyüçekmece (nagyfiók) és küçükçekmece (kisfiók) után, csak a büyük szívedet akartam találni, pontosabban a taksimodat, a taksim tér. de arrafelé megmérgeztek engem a hatalmas nagy útjaid, autópályáid.

másfél óra lihegés után, jóval tisztább volt a lakóidnak a levegője, és sokkal feketébb a tüdőm. de ez volt neki az ára, hogy taksimban találhassam magam. végig is mentek a hatalmas sztrádáid egészen a közepedig. kegyetlen.

de amikor véget ért a bringás utam, mérföldek után, gyönyörködni tudtam az aurádban, eltűnni a kis utcáidban. látni a sok fény és a sok ember ragyogásait. erre törökül: kalabalük

szereztem barátokat. vittek pihenőhelyekre, vittek alvóhelyekre, vittek fontos találkozókra, vittek szórakozóhelyekre, vittek sok kis utcán át gyönyörű látványokra, vittek a parthoz, vittek az ereiden át újra a szívedhez.

nagyon szép vagy. nagyon büyük vagy. utálom az autóidat és autósztrádáidat, de szeretem a fényességedet és a rengeteg sok küçük pontod, ahol épp elfér egy ember, és látni, nézni, bámulni ösztönöz.

dombosság, víz, sokaság
e három szó jól leírja
az elemeidet

reggel felébredek és egy ismerős hang jön föl a harmadikra és a fülemre. régi angolos hang, régi dal, és nyugtató és kellemes. jól bírja a dimenziókat, az utcát és a házat. dicsőíti. finom érzést sugároz és tudom hogy örülök a napnak, a reggelnek, a napsütésnek és az ittlétemnek.

csodálatos vagy. jó volt veled, benned élvezni, éldegélni, gyalagolni, taksimozni, beşiktaşozni, karaköyüzni, kabataşozni, szóval büyüküzni.

kalabalük, ez a te trükk

és köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy addig vártál, hogy hathatott a mérged
amíg már elmentem tőled.

istiyorum daha biraz