hétvégi kiadás. különszám: a gasztronómia

szép. megint hétvége van. nem kell valami úticélt kitűzni. csak felébredni, reggelizni, és elindulni. nem kell öt óra elött valamilyen hivatalba menni. visz a szél ahová akar. még egy kicsit messzinek érzem burgasztól, de remélem hogy ez a nap közelebbre visz, a nagy délbolgár kikötője, mint a bolgár szakasz végállómásom. na jó van még egy kis strand az út mentén a török határ felé, de nem fogok ott az embereket téríteni probálni a közlekedési útmutatóval, csak jó napot, egy dober den, egy mozhe li edin tarator. az a hideg uborka leves.

amit szoktam enni: mivel sopszka salátát nem nagyon kell magyarázni, a banitszát pedig csak ennyít hogy mint a bürek, csak vékonyabb és hosszú, ez a mindenhol kapható mint gyors kaja, a gyors válasz az éhségnek. de vannak változatai, például plovdivban felfaltam egy tökbanitszát, máshol hagymával, pl. Tegnap ettem egy fözelékféle kajat, bob jahnia, azaz babfőzelék. csak lehet hogy nem kezdték a rántással. a már említett tarator mindig kapható, minőségi különbségekkel (a tipp: szürcsöljetek inkább a házikosztot) a danone uradalma ellenére még mindig lehet kapni vagy 6 féle joghurtot. na itt megállok, mert most egy kicsit sok halvát ettem, s nem akarak épp többé kajával foglalkozni.